Nevelésben az arany középút

Szülőként elkeserítő érzés lehet nemet mondani gyermekednek. Minél fiatalabb korától kap megfelelő nevelést, annál könnyebb lesz kamaszkorban is kezelni. A legfontosabb, hogy megtaláljuk az arany középutat.

Néhány alapszabály

Ha gyermekünket mindentől tiltjuk, megvonjuk tőle a kibontakozás szabadságát és ez  gyakran visszájára sülhet el. Természetesen az sem jó ha korlátok nélkül mindent megengedünk, vagy nem is figyelünk rá kellőképpen. Fontos, hogy tudjunk nemet mondani és mindent nyugodtan megbeszélni, úgy hogy gyermekünk ne negatív élményként fogja fel azt, ha valamibe nem egyezünk bele.

Fontos a kölcsönös bizalom kiépítése, hogy tudja gyermeked a bajban rád is számíthat és hozzád is fordulhat segítségért.

Szabad?/Nem szabad?

Engedjünk, vagy sem ezek örökös kérdések lehetnek, amik egy adott szituációban lejátszódnak bennünk. A határozottság elengedhetetlen, fontos, hogy megtartsuk szabályelveinket és az esetleges büntetéseken se változtassunk. Legyünk következetesek, fektessünk le betartandó szabályokat és ettől ne térjünk el. Gyermekünk tudni fogja mit tehet meg. Persze az engedékenységnek is megvan a maga helye és ideje, hiszen az sem vezet jóra ha diktátorként viselkedünk. Ugyanakkor vannak helyzetek, ahol semmiképp nem szabad lazábbra vennünk a gyeplőt, hiszen ha egy komolyabb helyzetben túl engedékenyek vagyunk, gyermekünk visszaélhet a bizalmunkkal, követelőzővé válhat és nehezebb lesz visszafordítanunk a megfelelő irányba.

Felnőtté érni…

Tiszteljük gyermekünk céljait, önállósági törekvéseit, de közben szolgáljunk hasznos tanácsokkal a felnőtté válása útján. Tudassuk vele, hogy a felnőtté válás nem csupán jogokkal illeti meg, de kötelezettségeket is von maga után és ezeket észben kell tartani.  Legyünk türelmesek, hisz mi sem egyről a kettőre cseperedtünk érett gondolkodású felnőtté. Ez az út hosszú lehet, ugyanakkor személyfüggő is, de ne felejtsük el nekünk is hatalmas szerepünk van benne.



Kamaszkorban kell a leginkább odafigyelni gyermekünkre, hiszen ekkor esik át a legnagyobb változásokon. Egy ilyen korú gyermek gyakran próbál megfelelni környezete (iskola, barátok) elvárásainak. Emiatt előfordulhat, hogy rossz irányba kezd el haladni és a mi feladatunk út visszaterelni őt a helyes útra. Mindez persze bonyodalmat okozhat szülő és gyermek között,  de sose hagyjuk ezeket a vitákat elmérgesedni. Próbáljunk meg mindent higgadtan megbeszélni és legyünk türelmesek akkor is, ha gyermekünk nem akar szót fogadni.

Fontos rávezetnünk, hogy azzal ha valamit nem engedünk csak az csak az ő javát szolgálja.

Természetesen nekünk is ismernünk kell bizonyos határokat, a nevelésben is fontos betartani egy amolyan arany középutat. Engedjünk teret gyermekünknek az érvényesülésben és értékeljük törekvéseit.

Ha képesek vagyunk ebben a rögös időszakban összhangot teremteni, akkor gyermekünk is be fogja látni, hogy minden érte van és viszonozza tiszteletünket. Ugyanakkor későbbi életében képes lesz érett fejjel az önálló döntéshozásra.